Zongora és hangversenyzongora biztonságos költöztetése

Egy pianínó jellemzően kétszáz-háromszáz kilogrammot nyom, egy hangversenyzongora gyakran ennél is többet, súlyuk pedig egyáltalán nem egyenletesen oszlik el - felül nehezebbek, magas súlypontúak, ezért a valódi veszély a felborulás, nem csupán az elejtés. Egy rosszul vett szög a lépcsőn ehhez elég lehet.

A burkolat alatt több ezer apró mozgó alkatrészből álló mechanika rejlik - kalapácsok, hangfogók, filccel bélelt csuklópontok -, amelyeket az ütődés, a rezgés és a döntés kibillenthet a beállításából, még akkor is, ha a külső semmilyen sérülést nem mutat. Egy zongora, amely gondatlan szállítás után épnek tűnik, gyakran sokkal többet igényel, mint egy egyszerű hangolást.

A pianínót álló helyzetben, zongoraszállító deszkán vagy erre alkalmas kocsin mozgatják - a saját görgőire sosem bízva az utat -, alapterülete azonban kompakt, kezelése rögzítés után viszonylag kiszámítható. A hangversenyzongora egészen más feladat: leszerelik a lábakat és a lírát, a testet pedig párnázott csúszótalpra fektetik.

Oldalára fektetve a hangversenyzongora fedetlen alsó része - a rezonánsdeszka, a húrok, a pedálmechanika - gondos párnázást és rögzítést igényel, mielőtt bárhová is elindulna, a lábakat, lírát és pedálszerkezetet pedig külön csomagolják be, mindegyiket az adott hangszerhez illesztve, amelyeket gondatlan kezelés esetén könnyű összecserélni.

A szűk lépcsőházak, kis pihenők és a bútorokhoz, nem pedig egy két méteres hangversenyzongorához méretezett ajtók a leggyakoribb akadályok, és ezek felmérése a költözés napja előtt, nem aznap, dönti el, hogy a hangszer átfér-e a bejáraton, vagy egészen más útvonalra van szükség.

Ha egyetlen lépcsőház vagy ajtó sem alkalmas a hangszer átjuttatására, az ablakon vagy erkélyen keresztül, daru segítségével történő emelés tervezett, előre átgondolt megoldás, nem a helyszínen rögtönzött végső eszköz. Saját felszerelést, kötözési tapasztalatot és gyakran az épület vagy a közterület-kezelő előzetes egyeztetését igényli.

Egy megfelelő zongoraköltöztetés kifejezetten erre a célra tervezett eszközökre támaszkodik - zongoraszállító deszkára és csúszótalpra, nagy teherbírású hevederekre, a burkolat fényezését védő párnázott huzatokra, valamint a súlyhoz méretezett kocsira. Mindez azonban nem helyettesíti azt a csapatot, amely már mozgatott zongorát korábban, és a folyamat során folyamatosan egyeztet egymással.

Az összehangolás legalább annyira számít, mint az erő: egy rosszul időzített emelés, egy nem biztosított forduló egy pihenőn, vagy egyetlen csapattag megcsúszása egy pillanat alatt semmissé teheti a gondos tervezést. A tapasztalt szállítók rögzített sorrendben dolgoznak, egy világosan kijelölt vezetővel, aki minden szakaszt irányít, nem pedig rögtönöz menet közben.

A zongorának időt kell hagyni, hogy megszokja az új szoba hőmérsékletét és páratartalmát, mielőtt komolyan játszanának rajta vagy hangolnák, mivel a fa és a filc fokozatosan, nem pedig azonnal reagál az új környezetre. Egy budapesti, radiátoros fűtésű lakás esetében különösen érdemes számolni a jelentős klímaváltozással.

Még egy gondosan végrehajtott költözés is kissé megváltoztathatja a hangszer belső feszültségét, ezért a beköltözés utáni néhány héttel esedékes hangolás bevett gyakorlat, nem annak jele, hogy valami elromlott. Érdemes ezt már a költözés részeként beütemezni, nem pedig utólag, amikor észreveszik a hangzás változását.